TEFL.hu: A következő beszámolót korábbi hallgatónk Garai Flóra küldte számunkra, aki már egy éve a csodálatos Isztambulban, Törökországban tanít TEFL oktatóként. További tartalmait éritek el a www.instagram.com/fg_diaries_ vagy a Youtube felületén: Flora’s Diaries

 

Flóra: „Egy teljes tanéven vagyok túl és az iskolán belül pontosabban az óvoda részen tanítottam. Nevezzük inkább iskola előkészítőnek, bár a gyerekek 4-6 évesek már elkezdik az angolt és a mi intézményünkben egy másik idegennyelv tanulását / megismerését, nálunk ez a spanyol volt. Mivel már itt tanórákra van felosztva az egész napjuk, ezért tényleg inkább hasonlít egy iskolára, mint egy óvodára. Bár nyilván az órák tartalma a korukhoz megfelelő kell, hogy legyen, ezért az órák játékosak.

Ebből azt gondolhatná az ember, hogy könnyebb dolga van a tanárnak, viszont mivel kicsi gyerekekről van szó, akiknek 40 percig fenn kell tartani a figyelmét és nehezebb is őket kordában tartani, ez nem feltétlenül igaz. Azt gondolom, hogy mindenképp sok türelem kell hozzá, és a tanár személyiségétől függ, hogy a kicsik vagy a nagyobbak illenek hozzá, esetleg a felnőttek. Én döntöttem úgy, hogy a kisebb korosztályt szeretném tanítani, de nem bántam meg, mert nagyon sok szeretetet adnak.

Mivel ez volt az első ilyen munkahelyem természetesen meg voltak a félelmeim, például, adnak-e majd könyvet, tantervet, vagy nekem kell teljes mértékben felkészülnöm (mert olyan iskolában is jártam, ahol mindent nekem kellett volna hoznom és elkészítenem). Tehát ez miatt izgultam, de végül mindennel elláttak és nekem csak követnem kellett a könyvet. Természetesen, hogy színesebbé tegyem az órákat, sokszor készültem külön feladatokkal. Így az órákra való felkészülés napi 10-15 percet vett igénybe átlagosan, amíg átnéztem melyik osztálynak mit kell tanítanom másnap. Nagyjából pont ez az év kellett hozzá, hogy teljes önbizalommal, gördülékenyen és rutinosan menjenek a napjaim.

Van, ahol elvárják, hogy beszélj az ország nyelvén, de nekem például “tilos” volt beszélnem törökül a gyerekekhez, a legtöbb iskolában így van. A gyerekek nagyon gyorsan tanulnak és minden órán elhangzó utasításokat is nagyon hamar megtanulják. A török “óvónénik” pedig egy karnyújtásnyira voltak mindig, ha még is kellett valami segítség, így ez sem okozott problémát.

Egy kicsit a török gyerekekről: magániskoláról beszélünk, ahol a szülők többsége tehetős, a török szülők egyébként is hajlamosak elkényeztetni a gyerekeiket és szerintem nem nevelik olyan tudatosan, mint sok európai. Ez azt eredményezi, hogy sokszor a gyerek azt hiszi, hogy ő a főnök és ezt tudni kell kezelni, ezek mellett nagyon energikusak, mozgékonyak és beszédesek, ezért én minden órára készültem olyan videóval, amire ugrálhatnak, táncolhatnak. Emellett az érzelmeiket is nagyon szeretik kimutatni, engem a végére nagyon megszerettek és nem győztek ölelni, mondani, hogy "I love you teacher” :) A szülőkkel sosem volt gondom, ez is egy félelmem volt, de mindegyik szülő mindig nagyon kedves volt. Ebben az országban a tanárok nagy tiszteletben vannak tartva a többi ember által, ami nagyon tetszett. A kollégáimmal sem volt semmi gondom, a török emberek többsége tisztelettudó és figyelmes szerintem.

Ennyi lett volna a beszámolóm, ha van kérdésetek vagy érdekelnek a mindennapjaim Törökországban nyugodtan kérdezzetek/ kövessetek!”